Idén karácsonyra igazi különlegességgel készülök a csillaghegyieknek: gyönyörű, türkizkék kerámia bögrékkel. Olyanokkal, amiket jó kézbe venni, amikben a reggeli tea kicsit tovább marad meleg és amiket akár ajándékba is lehet adni, mert minden egyes darab egy kicsit más – mint azok, akiknek szánjuk.
A bögrék készítése mindig egy lassú, odafigyelős folyamat. Korongon, vörös agyagból formázom meg a testüket, majd amikor bőrkeményre száradnak, rákerülnek a fülek. Ezután jön néhány nap türelmes száradás, majd szivaccsal finoman leápolom a felületet, hogy sima, mégis természetes tapintású legyen. Ekkor kapják meg a fehér engób réteget – ami tulajdonképpen folyékony agyag, egyfajta agyagiszap – és ettől a vörös agyag test hófehér „vásznat” kap a máz alá. Ezután következik az egyik kedvenc lépésem: a durva szivacsolás. Ilyenkor a fehér engób felszínét kissé visszatörlöm, hogy a vörös agyag itt-ott átkandikáljon. Ettől lesz rusztikus, természetes, élettel teli a felület.
Végül jön a titkos receptem alapján kevert türkiz máz – kék pigment és transzparens máz különleges arányú keveréke –, amitől a bögrék igazi mediterrán fényt kapnak. Alatta a vörös agyag 1000 °C-on kicsit besötétedik és a mázon átütve mélységet ad a színnek.
Csakhogy a nagy karácsonyi lendületben most kicsit túllelkesedtem: 20 fokkal túlfűtöttem az alacsony tüzű égetést. Az eredmény? A bögrék többségén a máz megfojt és szépen letapadt a berakólapokra. Azóta is megmosolyogtató látvány, ahogy a fejjel lefelé tartott berakólapon még mindig lógva maradnak a bögrék – olyan erősen összenőttek, mint a legjobb barátságok.
Persze ez is a része a folyamatnak. A kerámia néha tanít: türelmet, pontosságot és néha azt, hogy a hibák is szépek lehetnek. De ne aggódjatok – a következő égetés már tökéletes lesz és a csillaghegyi karácsonyfa alá idén tényleg kerülhetnek türkizkék csillagkerámiás bögrék.
