Amióta egy éve Csillaghegyre költöztem, a műhelyem egyik legfontosabb tagja, a kemence, szinte folyamatosan próbára tett. Minden adott volt: hely, inspiráció, anyag és egy tökéletesen működő, megbízható kemence – csak épp az áram nem volt elég hozzá. Az elavult hálózat miatt a kemence sosem tudta elérni a teljes, 3,6 kW-os teljesítményét és 1150 °C körül hibakóddal leállt. Ez elsőre talán apróságnak tűnik, de aki dolgozott már agyaggal, tudja: az 50 fok különbség a varázslat és a kudarc határa.
A legnépszerűbb, kék mázas, fekete kőedényeimet például csak 1200 °C-on lehet biztonsággal kiégetni. Emiatt közel egy évig nem készülhettek el ezek a darabok és sok visszajáró vásárlómnak is hiányoztak. Közben persze a kemence sem unatkozott – időnként történt egy-egy kisebb tragikomédia, amikor egy szobor belülről szétrobbant a tűzben. (Ezekről is készítettem képet – elrettentésül és tanulságul.)
Végül hosszú utánajárás és némi kísérletezés után megszületett a megoldás: új, optimalizált fűtőszálat kapott a kemence, csökkentett ellenállással, így az adott feszültséggel most már képes elérni a teljes teljesítményt. A próbaégetésnél, amikor először átlépte a 1200 °C-ot, bevallom, kicsit meghatódtam.
Itt már méretre húzva és három részre tagolva. Egy ilyen 60 literes kemencébe két darab ilyen hármas tagolású fűtőszál kerül beépítésre.
Most végre újra tudok magas tűzön égetni – bérégetést is vállalok és természetesen újraindítottam a kék mázas, fekete agyagú kőedények sorozatát. Az első darabok már elkészültek és újra ott ragyognak, ahová valók: a kemence tüzéből születve, Csillaghegy szívében.
Remélem, most már semmi sem állítja meg a kemencét – legalább addig, amíg mindenkinek lesz egy saját, kék mázas, fekete kőedénye Csillaghegyen.
↓↓ Ha neked is megdobogtatta a szíved, oszd meg, hadd lássa más is!





