Egy kis rend a főzés közepén
Van az a pillanat főzés közben, amikor már minden egyszerre történik.
Fő a leves, pirul valami a serpenyőben, a pulton pedig ott marad egy fakanál, ami épp nem találja a helyét.
Ilyenkor jön jól egy apró tárgy, ami szinte észrevétlenül teszi könnyebbé ezt az egészet.
A Csillagkerámia csillaghegyi műhelyében ezek a fakanáltartók is így születtek.
Nem nagy dolgok — csak egy kis ív, egy tenyérnyi forma, ami pont elég ahhoz, hogy legyen hova letenni azt, ami épp a kezedben volt.
Amikor készítettem őket, nem a tökéletesség érdekelt.
Az a finom egyenetlenség a szélén, a máz apró mozgása a felületen — ezek mind benne maradtak.
Mert attól lesznek igazán élők.
És valahogy pont ezek a tárgyak illeszkednek bele a legjobban a hétköznapokba.
Nem kell vigyázni rájuk külön — bírják a használatot, a forró fakanalat, a gyors mozdulatokat.
De ha lehet, én mégis inkább kézzel mosom őket.
Valahogy így marad meg az a kapcsolat, ami miatt egyáltalán megszülettek.
A végén pedig nem is maga a tárgy a fontos.
Hanem az a pár másodperc, amikor nem kell keresni, hova tedd a fakanalat.
És közben egy kicsit rend lesz a konyhában — meg benned is.
