Egy kis hely a szappannak
Van az a csendes pillanat a nap elején vagy végén, amikor csak a víz csobogása hallatszik.
Kézmosás, egy kis megállás, semmi sietség.
Ilyenkor tűnik fel igazán, hogy a legegyszerűbb tárgyak is számítanak.
Hogy mi van a kezed alatt, mihez nyúlsz, mi az, ami nap mint nap ott van veled.
A Csillagkerámia csillaghegyi műhelyében ezek a szappantartók is ilyen pillanatokhoz készülnek.
Kézzel formált darabok, három apró lábon állnak, mintha egy kicsit el szeretnének rugaszkodni a valóságtól.
A közepükön kis lyukak vannak — nem véletlenül.
A víz szépen lecsepeg, a szappan nem ázik szét, lassabban kopik el.
Egy apró megoldás, ami észrevétlenül működik a háttérben.
Amikor készülnek, még csak nyers formák.
Ott várnak a kemencében, egymás mellett, csendben.
Aztán egyszer csak előbújnak, és egészen más lesz a felületük — a máz életre kel rajtuk.
Nincs két teljesen egyforma darab.
A minták, a mozdulatok, a máz apró elfolyásai mind benne maradnak.
Ettől lesznek olyan tárgyak, amikhez könnyű hozzászokni.
És valahogy észrevétlenül beépülnek a mindennapokba.
Ott vannak a mosdónál, a konyhában, a csap mellett és teszik a dolgukat.
A végén pedig nem is a szappantartó a fontos.
Hanem az a pár másodperc, amikor megállsz, vizet engedsz és egy kicsit lelassul minden.
